A macskakő jelen esetben főszereplő.
A bilincs színe tetszik,ezt gyorsan jegyezzük meg.
Utazom autóval, buli, nem iszunk, parkolunk. Tábla sehol, hogy nem lehet, nem akadályozom a forgalmat, elfér mellettem egy iker-babakocsi és a túlsúlyos szerelmes pár.
Macskakövek. Mint később kiderül, ez járda.
Tehát buli. Nem iszom, vezetek. Vezetnék. A békés, nem forgalomakadályozós autón hajnali 2 órakor bilincs.
Az európai illúzió, az illúzió Európája egy szaros, piros ( tetszik ) kerékbilincsen akad fenn.
Mert nincs olyan európa és nincs olyan illúzió, ami ennyire pofátlanul a kaszáról szól.
Az én aljas, tudatos, zsebembe nyúló megkaszálásomról. Lerántásomról. Megfejésemről.
És ez több,mint 15 rugó. Hiszen ilyen helyzetben az ember elmereng, hogy hol a faszban is élünk mi?
Persze, értem én,hogy mindig jól jön, 15.000.- ft. De miért is? És,kinek is?
Mit ad nekem az az ország, ahol ismeretlen magánemberek által létrehozott és üzemeltetett bilincselők, az éj leple alatt engem akadályoznak, röghöz kötnek, sarokba szorítanak, megfizetettnek, elítélnek. Egy bilinccsel.
Rossz a szó is, szín ide vagy oda.
Arról hallunk, abban hiszünk, hogy a nagy bilincselések évtizedei elmúltak. Na ez az illúzió kérem szépen.
Akinek van esze az fizet és kéri a számlát, akinek még több esze van az fizetés nélkül azonnal távozik. Lelép. Tiplizik. Az országból. Ebből, kérem szépen.