AlmásBide

Nagyon nem korrekt, de  igaz, hogy a  VIII. kerület a köznyelvben a romákkal zsúfolt, sötét, lepra, kurva negyed. Még.
Mert Józsefvárosban a kerületfejlesztés és romapolitika huszárvágásos megoldása: az ingatlanozás.
Ha 2 évvel ezelőtt valaki vette a bátorságot egy nyóckeres sétára, akkor tudja, hogy krúdys, józsef attilás, táncsisos táblákkal díszített, valamikori óbudai hangulatot idéző földszintes házsorokról és szecessziós remekekről szólt a kerület. Lerobbanva. Persze.
Most a Bajkál-tó mélységére hajazó gödrök, és teljes dózer.
Dübörög a  22 hektáros  mega- ingatlan beruházás ami termeli a földből 3 hét alatt kinövő falanszter és lakótelep ötvözeteket.
A tervek szerint 300 lakásos társas-monstrumok, üveg, aszfalt mindenütt.
Park sehol, zöldtető sehol, játszótér sehol, szökőkút mutatóban.
Arról mély hallgatás, hogy romakérdés címen kitelepítik a cigány családokat, akikkel az elmúlt 30 évben nem tudtak mit kezdeni. Még hátrébb: a kínai/arab negyedbe. Na onnan tessék küzdeni a szegregáció ellen.

Klasszikus gettósítás.

A VIII. kerület SZDSZ-es polgármesterét megkérdezhetné már végre valaki, hogy a Corvin- Szigony project nevezetű nagy kaszán mit nyernek a roma lakosok?! 

Volt még arról szó,hogy megtartják a klasszikus épületeket és egy filmforgatásokra kiadható, „kölcsönözhető”, szórakoztató negyedet alakítanak ki. Csak akkor maradtak volna a műemlékek, a 10 családos házak, no meg a romák.

Apropo műemlékek.
Egy környékbeli vállalkozó, jó önkormányzati hátszéllel állította, hogy mind vissza lett minősítve. Nem műemlékekről csak műemlékjellegű épületekről volt szó. Bontás. Legálisan.

A környéken lakók arról panaszkodnak, hogy a folyamatos építkezésben évek óta nyelik a téglatörmeléket.
Úttakarítás semmi. Portalanítás semmi. Közbiztonság semmi. Parkosítás, ugyan már.
A ” project”  honlapján új Párizst, új belvárost, európai szintű életminőséget emlegetnek.
Az építkezéseket szemmel tartók szétlopott alapanyagokat, nívótlan kivitelezést, tipikus magyar módit.

Ez a zsebre dolgozás, a kerületfejlesztés,  és a cigánykérdés megoldása. Ebben az országban. Kérem szépen.

A macskakő jelen esetben főszereplő.
A bilincs színe tetszik,ezt gyorsan jegyezzük meg.
Utazom autóval, buli, nem iszunk, parkolunk. Tábla sehol, hogy nem lehet, nem akadályozom a forgalmat, elfér mellettem egy iker-babakocsi és a túlsúlyos szerelmes pár.
Macskakövek. Mint később kiderül, ez járda.
Tehát buli. Nem iszom, vezetek. Vezetnék. A békés, nem forgalomakadályozós autón hajnali 2 órakor bilincs.
Az európai illúzió, az illúzió Európája egy szaros, piros ( tetszik ) kerékbilincsen akad fenn.
Mert nincs olyan európa és nincs olyan illúzió, ami ennyire pofátlanul a kaszáról szól.
Az én aljas, tudatos, zsebembe nyúló megkaszálásomról. Lerántásomról. Megfejésemről.
És ez több,mint 15 rugó. Hiszen ilyen helyzetben az ember elmereng, hogy hol a faszban is élünk mi?
Persze, értem én,hogy mindig jól jön, 15.000.- ft. De miért is? És,kinek is?
Mit ad nekem az az ország, ahol ismeretlen magánemberek által létrehozott és üzemeltetett bilincselők, az éj leple alatt engem akadályoznak, röghöz kötnek, sarokba szorítanak, megfizetettnek, elítélnek. Egy bilinccsel.
Rossz a szó is, szín ide vagy oda.
Arról hallunk, abban hiszünk, hogy a nagy bilincselések évtizedei elmúltak. Na ez az illúzió kérem szépen.
Akinek van esze az fizet és kéri a számlát, akinek még több esze van az fizetés nélkül azonnal távozik. Lelép. Tiplizik. Az országból. Ebből, kérem szépen.